2017. március 20.

Pályázat

Mezőgazdasági tevékenységet is végző mikrovállalkozások részére írták ki. Pályázni lehet falusi turizmus és kézműves szolgáltatásokkal is.

A pályázatot itt éritek el.

2017. január 18.

Előzetes felhívás

XX. Országos Fazekaspályázat és Kiállítás

A Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeuma, Körmend Város Önkormányzata és a Körmendi Kulturális Központ, Múzeum és Könyvtár meghirdeti a XX. Országos Fazekaspályázatot.

A pályázat témája: folyadékkészítő, -tároló, -tálaló, -kínáló edények

A pályázati anyagok beadási határideje: 2017. március 28.

A pályázati kiállítás nyitása: 2017. május 26. Körmend, Batthyány Kastély

A XX. Országos Fazekaspályázat és Kiállítás támogatói:

Nemzeti Kulturális Alapprogram, Közművelődési és Népművészeti Kollégiuma

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Hagyományok Háza

Körmend Város Önkormányzata

Körmendi Kulturális Központ, Múzeum és Könyvtár

További információk

Szakmai napok a Hagyományok Háza rendezésében

Szakmai napok címmel sorozatot indít a Hagyományok Háza annak érdekében, hogy az új zsűrizési szempontrendszerrel kapcsolatban felmerülő kérdésekre választ találjunk közösen, illetve a modern kategória fogalmát tisztázzuk. A szakmai napok mindegyikén délelőtt egy-egy szakma zsűritagjait hívjuk meg zártkörű tanácskozásra. Délután tizennégy órától tizenhét óráig nyilvános konzultációt tartunk, így az alkotóknak lehetőségül nyílik kérdéseiket személyesen feltenni a Bíráló Bizottság tagjainak és a zsűriszervezőnek.

A délutáni konzultációk menetrendje:

1. A délelőtti megbeszélés eredményeinek bemutatása (a felvázolt problémák és javaslatok mentén);
2. Példák bemutatása képeken keresztül;
3. az alkotók kérdéseinek és problémafelvetéseire való reagálás, beszélgetés.

Az lehetőség ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Részvételi szándékát kérem, jelezze a következő címen, vagy telefonszámon:

kazsimer.d.fruzsina@gmail.com

(+36 1) 201 8734

2016. október 17.

Leendő mesterek bölcsőjét ringatja

Molnárné Lukács Anita úgy vallja, nincs nehéz szakma, ha azt választjuk, amit szeretünk csinálni. Anita bőrműves és szakoktató, játszva dolgozik és dolgozva szórakozik, számára öröm a munka.

- Dunaújvárosban születtem és a Ságváriba jártam általános iskolába. Ott részt vettem a komplex művészeti szakkör munkájában. Aztán hamar kiderült, hogy fogékony vagyok a művészetek, pláne a rajz iránt. Annak idején még nemzetközi rajzversenyen is értem el eredményt. Mivel végig jól tanultam, ezért a Széchenyi István Gimnáziumba igazítottak. Hammer Feri bácsi keze alá kerültem. Éppen akkor alakított ki a képzőművészeti alkotóműhelyt. Közben Birkás Istvánhoz jártunk le a mai Kortárs Művészeti Intézet alá rajzolni. Érdekesség, hogy akkor csak Nagy Miklósnak és jómagamnak adatott ez meg, hogy nyolcadikosként a felnőttek között rajzolhattunk. A gimi után aztán az iparművészetire felvételiztem, a bőrműves szakra, de nem vettek fel. Ezért jelentkeztem egy felnőtt képzésre, és két év alatt bőrdíszműves vizsgát szereztem.

Anita életét ezt követően a családi élet öröme töltötte be. Férjhez ment, gyermekeket szült. Majd visszatért a bőrös szakmához.

- A férjemmel kiköltöztünk Kulcsra. A párom fafaragó, faműves. Eleinte könyvtárosként dolgoztam Kulcson és Rácalmáson, majd a rácalmási Művelődési Ház vezetője voltam. Aztán, amikor ez a munkám véget ért, átjöttem a Lorántffy iskolába oktatónak. Időközben megszereztem a Dunaújvárosi Főiskolán a műszaki szakoktatói végzettséget, Pécsi Tudomány Egyetemen a tehetségfejlesztő szaktanácsadó szakot is, mellette pedig a kézműves képesítéseimet is megszereztem: bőrtárgy-készítő, bőrtárgy-készítő szakoktató, népi játszóházvezető, kismesterségek szakoktatója lettem. Most a Lóriban szakmai tanárként és bőrös oktatóként dolgozom.

Anita létrehozott egy vállalkozást is, a Mesterségek Bölcsője Alkotóházat, ahol játszóházakat, kézműves foglalkozásokat és bőrös tanfolyamokat tartanak.

- A népművészeti szakokat a Békéscsabai Népművészeti Egyesületnél tanultam, ahol nagyon sok jó mesterem volt. A népművészet aztán a nagy szerelmem lett. Hatására 2000-ben csináltam először egy népművészeti alkotótábort, amely aztán tíz évig működött. Ez volt a Mesterségek Bölcsője Alkotó Napok Kulcson. Itt általában 8-10 mesterséget oktattunk. Gyorsan országos híre ment, még a Kossuth Rádió is foglalkozott vele. Közben folyamatosan kerestem a lehetőségeket és a Kulcsi Kemencés Egyesület, valamint a Pentelei Kézműves Egyesület alapító tagjai között találtam magam.

Mennyire nehéz ezt a szakmát megtanulni- kérdeztem Anitától.

- Az anyaggal szembeni alázat. Szinte bárkit meg tudok tanítani valamire a szakma sokszínűségéből. Akár egy szironyozásra, fűzésre, fonásra, ami lehet elég monoton munkafolyamat, vagy akár kreatív tervezés, attól függ milyen igénye, vagy lehetőségei vannak. Jó példaként említhetem erre a közelmúltból a Jószolgálati Otthon lakóit, akik még ruhabemutatót is tartottak a munkáikból.

Anita az örök tanulás híve, és a tervei között szerepel egy népművészeti tanfolyambázis létrehozása.

- A Lorántffy iskolában tanítok, és szabadidőmben tanfolyamokat szervezek. Azt gondolom, hogy az embereknek meg kellene tanulni kézzel alkotni. A saját házam jó helyen fekszik, lehet, hogy ott lesz kialakítva egy népművészeti tanfolyambázis. Tavaly csináltunk a Szigligeti várba rekonstruált tárgyakat, például óriási fújtatókat. De az egészen apró ékszerektől a nagyobb bőrtermékekig mindent elkészítek, igaz, már csak kimondottan megrendelésre. Szeretem a modern iparművészeti alkotásokat is. Nagy kedvvel készítek táskákat, tarsolyokat, tegezeket, puzdrákat. Sok embert megtanítottam süveget készíteni, s büszkén mondhatom, hogy a tanítványaim munkáját bármerre megyek, felismerem. Szeretem az ökodizájnt is. Az iskolás tanítványaimmal a reBartók keretében a színházi molinókból készítünk táskákat, amelyeket aztán értékesítenek. Persze, azt nem árt tudni, hogy ami igazán meg van munkálva, az nem lehet olcsó. És nem mindegy az alapanyag minősége sem. Jómagam elsősorban Simontornyáról, a régi bőrgyárból és a mellette lévő kézműves bőrkikészítő kollegától és fővárosi, vagy internetes bőrkereskedésektől vásárolok.

Egy mester sem dolgozhat egyfolytában. Anita szabadidejében nagyon szeret főzni és kirándulni.

- A gasztronómiában is jeleskedem, mind a magyar, mind a gourmand konyhában. Kedvelem a gyógynövényeimet, emellett állatokat tartunk. Ha akad még szabadidőm, akkor kirándulni szeretek, erdőt kerülni, gombát szedni, otthon pedig olvasni, beszélgetni. Nagyon szeretném, ha egyre több gyerek gondolná úgy, hogy szüksége van egy szakmára. Ezen felül a hagyományos értékekben hiszek. A békében, a toleranciában, egymás elfogadásában. Vallom, hogy a mosoly, a vidámság szükséges, ez kell az élethez. Mosolyogva könnyebb, szenvedve nehezebb élni az életünket. A közvetlen békét, a családomat pedig két gyermekem jelenti a párom mellett. Lányom, Zsófia, 28 éves, stylist és táskákat tervez, itthon egy új vállalkozás beindításába szeretne majd belevágni. Fiúnk, Gergely 30 éves, jelenleg a gyógyszerkutatásban jeleskedik. . Mindketten és erős művészi beállítottságúak, bőröznek, faraganak, de csak hobbiszinten űzik az én hivatásomat.

Szóládi Zoltán

Forrás

2016. október 10.

Harmatcseppként sorakoznak a gyöngyök

Régmúlt idők ünnepnapja és a modern korok divatja találkozik a gyöngyfűzésben. A színes karkötők, nyakláncok és gyűrűk univerzálisak, kicsi és nagy, fiatal és idősebb hölgy egyaránt hordhatja, akár népi viselet részeként, akár hétköznapi kiegészítőként.

A gyöngyfűzés nemes és nem könnyű tudományát gyakorolja nap, mint nap Heftner Anna is, aki dunaújvárosiként nem volt rest és utánajárt e népi eredetű mesterségnek.

Heftner Anna Csepel született, ám utána a család a biztos munkát és lakást nyújtó Dunaújvárosba költöztek, így itt nőtt fel tíz testvérével.

A Vasvári elvégzése után Anna Győrbe került egy mezőgazdasági szakiskolába, ahol dísznövénytermesztőként végzett. Utána visszatért a városba, a Dunai Vasműben helyezkedett el, ahol több helyütt is dolgozott. A fiatal éveket megédesítő szerelmet követően férjhez ment, majd két gyermeknek adott életet. Ma már fia 41, lánya pedig 39 éves.

- A legtöbbet a nagyolvasztóműnél, a tömörítőnél dolgoztam, ott voltam üzemadminisztrátor. Aztán 2002-ben kiderült, hogy baj van, nagy baj. Az orvosok tüdőrákot diagnosztizáltak, majd csonkolni kellett a tüdőmet. Szerencsére áttét nem volt, megúsztam - meséli Anna.

Természetesen azóta is kezeléseken vesz részt és szanatóriumba jár. Közben pedig fűz. Gyöngyöt fűz.

- Immáron 2007 óta fűzöm a gyöngyöket. Közben persze a sorsom is szépen alakult - meséli huncut mosollyal a szája szegletében. - Előbb elváltam, majd férjhez mentem és megint elváltam. A második házasságomból született meg a második fiam, aki most 25 éves. Éppen frissen diplomázott az egyetemen.

De visszatérve a gyöngyözésre, Anna elmondta, hogy sok más kézműves foglalatoskodást kipróbált.

- Szeretek a gyöngyökkel foglalkozni. Régebben gobelineztem, kötöttem, horgoltam, hímeztem. Szinte mindenféle kézműves tevékenységet megpróbáltam, aztán elkezdtem gyöngyből virágokat, állatkákat fűzni, majd ráakadtam az interneten egy gyöngyfűző táborra és jelentkeztem, azután elutaztam Szálkára. Ebben a táborban kétszer is voltam, azután Oláh Mártánál tanultam. Gyakorlatilag innen származtatható a gyöngyfűző karrierem. A táborban kemény munka folyt, egy hét alatt három nagy gyöngysort fűztünk fel. Itt elsősorban a sárközi mintavilágú és motívumokkal rendelkező nyakbavalókat, gallérokat készítettünk el, egyetlen hét alatt. Mindent megtanultunk, a nyaklánctól kezdve a karkötőkig. Oláh Mártánál pedig a modernebb dolgok elkészítésének fortélyait tanulhattam meg. Ezt követően pedig jött az internet. Az önképzés interneten és egymás közötti tereferéken valósult meg. Persze létezik saját minta, és saját tervezés is, amelyek igazán egyediek. Számomra a gyöngyökben a zöld és a bordó egymásra hatása érvényesül a legjobban. Ez azért érdekes, mert a zöldet önmagában nem szeretem.

Anna aztán elmesélte, hogy nagy fájdalma az, hogy nem vezethet táborokat és nem foglalkozhat gyermekekkel.

- Mivel nincs érettségim, nem vezethetek játszóházat sem, mert ezekhez már papír szükséges. Ennek ellenére, amíg ezt nem kötötték ki, évekig foglalkoztattam gyerekeket a tökfesztiválon. De jártam az országot, amikor csak lehetőségem volt rá. Például a kulcsi Kemencésekkel sok helyütt megfordultam. Tagja vagyok a Pentelei és a Fehérvári Kézműves Egyesületnek is. Több alkalommal ellátogattam különböző fesztiválokra, például Kiskunfélegyházán, a bajusz fesztivállal kezdtem, most már a libafesztiválra hívnak vissza minden évben. Hetedik éve járok fel a fővárosba, a Mesterségek ünnepére, ahol bemutatókat tartok az asszonyműhelyben.

Vannak zsűrizett munkáim is, mert azt vallom, hogy szükséges néhány zsűrizett munka, hogy az ember kiállhasson a közönség elé. Egyébként nem hajtok címekre és díjakra. Így is kapok elismerést az emberektől, és ez a legfontosabb, ennél többre nem vágyom.

Az első kiállítását a megyeszékhelyen, az egyik könyvtárban rendezték meg, de Csengődön és Rácalmáson is bemutathatta alkotásait. Az utóbbi időben pedig közös kiállításokat szerveztek Dobrovitz Klárával és Udvari Emesével.

Anna stílusvilágát a letisztultság és az egyszerűség jellemzi.

- Nem szeretem a nagyon csillogó-villogó dolgokat. Véleményem szerint sokkal szebbek az egyszerűbb motívumok. Szeretem továbbá azt is, hogy ami elkészül az szinte bárhol, bármikor hordható, akár hétköznapokon is, kivéve egy sárközi nyakláncot. A gyöngyök többségét az internetről rendelem, vagy Apcról, Pestről, a gyöngyös és kreatív boltokból. Sokszor felülök a buszra és körbejárom a bolt környékétet egy-egy bevásárlás során, mert szeretek sétálni, nézelődni. Ilyenkor nem csupán gyöngyöt vásárolok, hanem gyöngyfűző cérnát és speciális damilokat is. A nyakbavalók általában gyöngyfűző cérnára vannak fűzve, mert a damil merev és nincs meg az esése. Damilra a speciális darabokat, inkább gyűrűket fűzünk a gyermekeknek. A gyöngyök közül személy szerint a teklát nem nagyon használom, inkább az ásványgyöngyöket és cseh gyöngyöket. Ezen túl szeretem a japán gyöngyöket, mert ezek nagyon jó minőségűek, igaz, drágák. A kínai gyöngyöt viszont nem lehet felhasználni, mert nem adja ki a mintát, annyira egyenetlen. Ezért javaslom, hogy vegyük meg a gyereknek is a minőségi gyöngyöt és legyen a gyereknek sikerélménye, különben elmegy a fűzéstől a kedve.

Anna néha bevállal egy-egy tanítványt is. Sokan vannak ugyanis, akik nem tudnak könyvből megtanulni gyöngyöt fűzni. Annára bátran mondhatjuk, hogy a gyöngyfűzés megszállottja, ez a hobbija, a szenvedélyévé vált. A gyöngyfűzésen kívül internetezni szeret, illetve Pesten csavarogni: kirakatokat, embereket, házakat nézni. S persze, szívesen tölti idejét az unokáival is.

Szóládi Zoltán

Forrás

2016. szeptember 26.

Textiles merész álmokkal

Gyerekkorától kezdve szereti a varrást Lehoczkyné Tesinszki Rita, aki mindig keresi az újabb és újabb kihívásokat a szabás-varrás, a bőrművesség területén, végül így talált rá a textilbabakészítés mesterségére is.

A nagypapája úri szabó volt, az apukája is varrt neki ruhákat, az édesanyja pedig a hímzés tudományát adta át számára. A Petőfi iskolába járt, ahol Novák Ilona tanárnő tanította meg varrni. Ezután egy kis kitérőt vett az útja. Az 1990-es évek elején a Petrás Anna által vezetett Guzsalyasban tanult, ahol játszóház vezető és népi bőrműves lett. A bőrözés tudományát Lepizsán Attilától leste el. Közben visszatért egykori iskolájába, ahol képesítés nélküli angoltanárrá vált és óvónői oklevelet szerzett. Két esztendő után a London Stúdió, majd 1994-től a Lorántffy iskola következett.

- A Lorántffyban tíz évig voltam bőrös oktató, de közben betörtek a kínai áruk és váltani kellett. Az angol nyelv felé fordultam. Ehhez jó alapokkal szolgált a petőfis múltam, ugyanis mi voltunk az első angolos csoport, még dr. Taródi Sándorné tanított minket. De a gimnáziumi évek is feledhetetlenek maradtak, hiszen Kiss Tibiék (Quimby) évfolyamtársa voltam. Az angol tanári diplomámat pedig már Szegeden szereztem.

A babák szeretete a gyermekkorból és az óvóképzőből datálódik, ott ugyanis Waldorf-babát készítettek.

- Szeretném, ha ennek a varázslatos világnak az örömeit, szépségeit, értékeit mások is élveznék velem együtt, ezért készítem babáimat gyermekeknek, anyukáknak vagy egyszerűen csak azoknak, akik szeretik azokat - monda Rita, aki szerint a jó játék, a baba lélekápoló, feszültségoldó, és képesség fejlesztő.

A textilbaba is egy út a felnőtté válás felé, ezért nem mindegy, hogy milyen minőségű világot tárunk gyermekeink elé. A puha pamut textilből készült babák átveszik testünk melegét és jó kézben tartani, melengetni. Jó megölelni, mint anyának gyermekét.

- Sok anyagot és formát kipróbáltam. Aztán szépen lassan jöttek a saját ötletek, az egyéni elképzelések és megszülettek a PilliMolli textilbabák. Ezek kiváló minőségű textilekből készülnek, egyedileg válogatom a babákhoz a megfelelő anyagokat, hozzávalókat. Miden babámat saját kezűleg készítem, varrom, díszítem. Ezért nincs két tökéletesen egyforma köztük. Az egész kicsi gyerekek számára készített PilliMolli textilbabák nem tartalmaznak apró elemeket. Azoknál a PilliMolli babáknál, melyek arca festett, minden esetben olyan textilfestéket használok, amelyek nem ártalmasak az egészségre. A babákat szintetikus tömőanyaggal tömöm. Ma már minden típust elnevezek, pedig eleinte azt vallottam, hogy a gyermekek kell elnevezniük. De mindig kérdezgették, hogyan hívják őket, ezért típusnevek adtam nekik.

Rita műhelyében körülnézve a filc hajú, fonal hajú, nemezelt babákon túl más csodák is feltűnnek. Láthatunk itt macikat, angyalkákat, teázó szetteket, táskákat, neszesszereket, takarókat, faliképeket.

- Régebben, bőrösként táskákat készítettem, innen maradt meg ez az irány. De apró ajándéktárgyakat, ünnepi kiegészítőket is szívesen készítek. Nagy szerelmem a foltvarrás, vagy idegen szóval patchwork. Huszonegy éve szerettem bele, mondhatni, első látásra. Keve Piroska vezetésével indult is egy klub, aminek azonnal a tagja lettem. Tíz esztendő múlva átadta nekem a stafétabotot, és megszűnéséig, tíz éven keresztül vezettem. Jelenleg a Fehérvári és a Pentelei Kézműves egyesület tagja vagyok. Járok foltvarró táborokba, ahol foltvarrást oktatok, s ritkán egy-egy babát is elkészítünk. Évente három-négy ilyen tábor van, és ilyenkor kitelepülnek az árusok is, ezért ez jó alkalom az anyagbeszerzésre is. Máskülönben Pestről és az internetről, külföldről rendelem meg az anyagokat.

Rita nem csak táborokba jár, hanem vásárokra és kiállításokra is. Több helyütt állított ki, sőt 2014-ben, a Vajdahunyadvárban, beválogatták babáit a Magyar Kézműves Remek kiállításra, míg tavaly a XIX. Országos Babakiállítás és versenyen, I/2. Textil kategóriában harmadik helyezést ért el. Nem véletlen, hogy merész álmokat sző.

- Bőrösként, annak idején több munkámat is zsűriztettem, és most is erre készülök. Szeretném, ha a babáim zsűri számmal rendelkeznének, mert ez egyfajta szakmai elismerés is, bár az igazi elismerés a gyerekek csillogó szeme, mikor kézbe veszik a babáimat és nem akarják elengedni őket.

Rita nem csügged, folyamatosan készíti babáit, és ha sikerül a terve, új fejezetet nyithat a "babatörténelemben". Ebben nagy segítségére van a családja is. A fia már felnőtt, elmúlt húsz esztendős és a saját útját járja. A fővárosban tanul műszaki informatikusnak. A férje, Attila, a nagy támogatója, nélküle nem tudna kiteljesedni ebben a hobbiban.

- Szeretek olvasni, kirándulgatni, utazgatni. A vágyam, hogy eljussak Toscanába. A baráti társaságunkba nyolcan tartozunk, de rajtam kívül senki sem helybéli. Velük évek óta összejárunk, kirándulunk. Jó néha kiszakadni a hétköznapokból. Ha pedig akad szabadidőm, akkor blogot írok a varrogatásról.

Szóládi Zoltán

Forrás

2016. április 11.

Pintér Lajos elnök, megsokasodott munkájára való tekintettel lemondott elnöki tisztségéről. A közgyűlés Nyíri Andreát választotta az Egyesület új elnökének, titkárának pedig Czuppon Évát. Pintér Lajos munkáját köszönjük.

2015. június

Az Egyesület bejegyzésre került a Törvényszéken.